Miért fontos a hason fektetés?
A hason fekvő helyzetet először is meg kell szerettetni az újszülöttel! Kezdetben csak egy-két percet tud hason fekve eltölteni, ezért naponta gyakran tegyük hasra. Hason fekvő helyzetben tudnak megerősödni a nyak-, a hát- és a karizmok. Természetesen csak éber állapotban lehet erősödni, nem elég hason altatni a csecsemőt! A hason fektetés körültekintően történjen, figyeljünk arra, hogy ne maradjon az orrán a feje. Az újszülött még gyenge izmokkal rendelkezik a fejének megtartásához, hiszen ekkor a testsúlyának jelentős részét a fej súlya adja. Folyamatos gyakorlással elérhetjük, hogy felemelve tudja tartani a fejét, és hason fekve csodálja a körülötte lévő világot. Az első hetekben már kezdjük el motiválni az újszülött babánkat, fektessük a mellkasunkra, ekkor ő megemeli a fejét, mivel látni szeretné az arcunkat, eközben megfeledkezik arról, hogy tulajdonképpen hason fekve dolgozik. 1-2 hónapos korban minden ébrenlétkor néhány percre tegyük hasra, és próbáljuk egy érdekes játékkal felkelteni a figyelmét. Ekkor már jobb illetve baloldalra is egyformán képes elfordítani és letenni a fejét. 3-4 hónaposan már rövid pihenésekkel 10 percig is képes hason fekve nézelődni, ha sírni kezd, fordítsuk át a hátára, és meg fog nyugodni. A hason fektetés gyakoroltatásának elmulasztása miatt veszélybe kerülhet a kúszás és a mászás elsajátítása. Ha az aszimmetrikusan feszülő nyakizmok begörcsölnek, akkor emiatt nem tudja sem tartani, sem elfordítani a fejét. A nyakizmok szimmetriája tehát kulcsfontosságú a hason fektetés gyakoroltatásakor. 5-6 hónapos korban már hason fekve játszani is tud, akár 20-30 percig is kisebb pihenőkkel. A hason fektetés gyakorlása erősíti a nyak-, a kar- és a hátizmokat, gyakorlatilag a babánk saját magát edzi és izmosítja, mi pedig majd láthatjuk, az a csecsemő jut el időben a mászásig, akivel megszeretettük a hason fekvést. Miért fontos a kúszás? 6-7 hónaposan hason fekvésből már képes kúszni, ami eleinte nem túl hatékony. Az egyik baba körbe-körbe halad a saját tengelye körül, mások pedig hátrafelé kezdenek tolatni. Fokozhatjuk a kúszási kedvét egy-egy különös játékkal. Kúszás közben tovább erősödnek az izmok, eleinte az azonos oldali végtagok segítségével halad előre, majd néhány hét gyakorlás után a váltott végtagmozgások alapjai is megjelennek. 7-8 hónapos korra összerendeződik a mozgás és már képes kúszni előrefelé is, majd nemsokára négykézlábra áll, és mászásra vált. A kúszás képezi tehát a mászáshoz szükséges kar-láb koordináció alapját tehermentes, hason fekvő helyzetben a Galant reflex segítségével. (Galant- reflex – hason fekve deréktájon megsimítjuk a csecsemő gerincét, akkor felhúzza a lábát oldalra. Ez a reflex segíti a kúszó mozgást, ha mindkét oldalon egyforma erősségű. Ha ez a reflex aktív marad a kúszás beindulása után, a gyermeket zavarja a nadrág dereka, az öv, ülve izeg-mozog, mert a szék támlája is idegesíti a derekát. Ez a reflex kapcsolatban van a hólyag működésével tehát, ha aktív marad felelős a késői szobatisztaságért és az éjszakai ágyba vizelésért.) A fentiek miatt feltétlen forduljon szakemberhez, ha a kisbabája kúszáskor nem használja a lábait, azokat nyújtva tartja, vagy csak az egyik lábával tolja magát előre. A kúszás a jobb és a bal agyfélteke összekapcsolódásáért felelős, kimaradása esetén a két test fél harmonikus együttműködését akadályozza mind mozgás, mind látás és esetleg gondolkodás terén. Miért fontos a mászás? A mászás három szempontból fontos! 1. A gerinc szerkezeti fejlődését segíti, tehát ortopédiai szempontból lényeges. A mászás alapozza meg a helyes gerincgörbületek kialakulását. Négykézláb helyzetben a felemelt fej lehetővé teszi a nyaki és a deréktáji gerinc szakaszon a megfelelő homorulat kialakulását. Az a csecsemő, aki nem mászott, csak egyenes háttal ült majd felállt, annak a gerincgörbületei nem tudtak kialakulni, így ő hanyagtartás miatt veszélyeztetetté válik gyermek, illetve serdülőkorában a gerincbetegségekre. Ezen az időszakon kívül soha többé nem fogunk kézen is (négykézláb) járni, tehát a mászás fontos a csecsemő kar- és hátizmainak erősödése szempontjából. Az erős kar- és hátizomzat egészséges gerincfejlődést tesz lehetővé. 2.A két agyfélteke összekapcsolódását eredményezi. A két agyfélteke tökéletes összekapcsolódását eredményezi a szabályos mászás. Ha a mászást megelőzi a felülés, a felállás vagy a járás, akkor ezek akadályozzák az agyféltekék hibátlan összekapcsolódását, a későbbiekben már hiába mászik, ez az agyfejlődési fázis már nem pótolható. Az agy érése szempontjából elengedhetetlen a mozgásminták szabályos sorrendje, hiszen az agy érésekor is egymásra épülő folyamatokról van szó. 3.A koordinációnk alapját képezi, mely hatással lesz a tanulásra és a viselkedésre. A mászástanulás egy hosszú folyamat. 1-2 hónapos korban kezdődik a hason támaszkodással, melyet 6-7 hónapos korra sikerül tökéletesíteni, ekkor már egyformára nyújtott karokon és tenyéren kell tudni támaszkodni. A koordináció szempontjából ez azt jelenti, hogy a test felső részét felemeli a talajról, így képes két kézen egyensúlyozni, sőt egy kézen is, például játékért nyúláskor. 7-8 hónapos korban a koordináció tovább fejlődik, a lábait a hasa alá húzza és elkezdődik a négy ponton egyensúlyozás, az előre-hátra hintázás. Majd az ellentétes kéz és lábmozgás gyakorlása következik, ez a mászás, mely a koordinációnk alapja. A mászás kezdete 8-9 hónapos korra tehető, a járásé 12-15 hónapos korra, tehát a csecsemők 4-5 hónapig négy végtagon mászva tudják gyakorolni a váltott kéz és lábmozgást, a koordináció alapját, miközben fejlődik a térlátásuk is. A térlátásnak jelentős szerepe van a dyslexia kivédésében, ugyanis amikor lépünk a jobb kezünkkel, akkor a bal szemünkkel is ránézünk a jobb kézre. A szemünk ekkor tanul meg átnézni a test középvonalán. Ez pedig olvasáskor fog kamatozódni, hiszen az olvasott oldal közepén nem fog a szemünk sort téveszteni. Sortévesztés esetén sajnos az olvasott szöveg értelmetlenné válik, így nem motiválja a gyermeket a tanulásra, ehelyett zavarja az órát, a pedagógusok pedig hiperaktivitásra gyanakodnak. Ez tehát a kapcsolat a mászás kimaradása, az olvasási-tanulási nehézség és a viselkedési problémák ismeretében A fentiek ismeretében tehát, mindenki számára érthető, hogy mennyire fontos a helyes mozgásfejlődési sorrend. Ne legyünk büszkék arra, hogy pl. az én kisbabám olyan ügyes, hogy nem is mászott, azonnal felállt és elindult stb. ilyenkor feltétlenül forduljunk szakemberhez.
Vélemény, hozzászólás?